Még arra a pár szabályra sem fognak emlékezni, amelyeket a barátaik mondtak nekik. Például, hogy ha belenyúlsz a tűzbe, megégeted magad, vagy, ha megvágod az ujjad késsel, vérezni fog. Ha pedig meg akarsz inni valamit, amire az van írva, hogy méreg, emlékezz erre, biztos, hogy nem fognak egyetérteni veled.
A legtöbben úgy hiszik, a pénznek aranyfedezete van, ezt az aranyat pedig hatalmas széfekben őrzik, vastag falak mögött. Ez már évtizedek óta nem így van. Arra nem emlékszem, hogy én mit gondoltam erről, mert nekem elsőre az is nehéz volt, hogy megértsem az összefüggést az arany és a papírpénz között, vagy azt, hogy egyáltalán miért kellene fedezet a pénz mögé?
Ha tanulni akarsz a bitcoinról, tanulnod kell a fiat pénzekről is. Mit jelent ez a kifejezés? Hogyan jött létre, és miért nem a legjobb ötlet így működtetni a pénzünket? Szóval mi a fiat pénz? És miért használjuk mégis azt?
Ha valamit úgy jellemzünk, hogy fiat, az annyit jelent, hogy egy hatóság vagy más szervezet rendelete alapján számít valaminek. Tehát a fiat pénz azért pénz, mert valaki törvényt hozott róla, hogy pénznek számít. Ez a valaki pedig az országod kormányzata, hiszen ma a világ összes országa fiat pénzt használ. Sajnos nem tekinthetsz el ettől a törvénytől, és ha úgy érzed, ez kényszerítésnek hangzik, akkor jól érzed. Ha megtagadod, hogy ezt a pénzt használd a vállalkozásodban, vagy az adófizetéshez, hamarosan már csak a cellatársaiddal beszélgethetsz a pénz működéséről.
A fiat valuták értéke nem a belső tulajdonságaikból fakad. Hogy egy fiat pénz mennyit ér, azt az dönti el, hogy a kibocsátója, az adott ország pénzügyileg mennyire stabil, mennyit ér. Ezt az értéket tulajdonképpen önkényesen határozzák meg.
Egészen a közelmúltig, az emberiség két típusú pénzt használt. Az egyik az árucikk-pénz, amely valamilyen értékes dologból, például aranyból készül. A másik az úgynevezett képviseleti pénz, amely tulajdonképpen egyfaja igazolás, a mögöttes fedezetről, legtöbbször szintén valami értékes dologról.
Az árupénzekről már beszéltünk, a faragott csontok, gyöngyök, aranyérmék kapcsán. A nemesfémekből régóta vernek pénzérméket, és ezek a mai napig értékesek. A legrégebbi arany és ezüstötvözetből készült érme nagyjából 2700 éves. A bitcoin esetén nem maga a coin, az érme fogalma az újdonság.
Az érmék felhalmozása, gyűjtése, vagy talán ismerősebb szóhasználattal mondva, a „hodl” pedig egyidős az érmékkel. A legkorábbi gyűjtögető majdnem száz érmét tett egy edénybe, amelyet aztán egy templom alapzatához ásott el. 2500 évvel később találták meg, ez elég jó hidegtárcának számít, ha engem kérdezel.
A fém érmék egyik legnagyobb hátránya viszont az, hogy le lehet vágni belőlük kisebb darabokat, így csökkentve az érme értékét. A levágott darabokból aztán új érméket lehet létrehozni, tulajdonképpen inflációt előidézve.
Az emberek szó szerint annyit csiszoltak le az ezüstdollárok pereméből, amennyit csak lehetett, mintha valamiféle Dollárvágó Klub működött volna annak idején. A kormányzatok viszont csak akkor kedvelik az inflációt, ha ők csinálják, így természetesen megpróbálták megakadályozni az efféle magán-leértékelést. Ez a klasszikus macska-egér harchoz vezetett, az érmevágók egyre kifinomultabbak és kreatívabbak lettek, rákényszerítve az államok pénzverdéit, hogy ők is még nagyobb erőfeszítéseket tegyenek ennek a megakadályozására.
Isaac Newton, a modern fizikai atyjának arcképe is felkerült az ilyen érmékre, egy rövid idézettel, amely körbefutott az érme szélén. Ez a módszer a mai napig használatban van, alaposan megnehezítve az érmevágók dolgát.
Az ilyen leértékelési problémák mellett az érmékkel kapcsolatban más nehézségekkel is számolni kellett. Nehezek, és nem szállíthatók könnyen, főleg nagy mennyiségben, ha nagy értékű tranzakciót hajtanánk végre. Egy nagy zsák ezüstpénzt vinni a kereskedésbe, ha venni akarunk egy új Mercedest, nem hangzik túl praktikus dolognak.
Ha már szóba kerültek a német dolgok, egy kis érdekesség a dollárról. Az USA pénze a német Thaler szóról kapta a nevét. A Thaler pedig a Joachhimsthaler rövidítése. Ezt a pénzt Sankt Joachimsthal városában verték, ezüstből. A Thaler szót pedig arra a személyre vagy dologra használták, amely abból a völgyből jött, amelyben a város feküdt, és ahol az ezüstérméket készítették. Az emberek ezután egyszerűen Thalerként kezdtek hivatkozni az ezüstpénzekre. A szó átkerült a holland nyelvbe, „daalders” formában, majd ebből lett az angol dollár szó.
A képviseleti pénzek megjelenésével elkezdődött a megbízható, stabil, kemény valuták fokozatos eltűnése. Az arany-certifikátok 1863-ban jelentek meg, és tizenöt évvel később megkezdődött az ezüstpénzek lecserélése is papír-igazolásokra. Az első ezüst-certifikát megjelenése után 50 évvel az a bizonyos darab papír már majdnem úgy nézett ki, mint egy mai egydolláros bankjegy.
Érdemes megfigyelni, hogy ez a papír még mindig „ezüst-certifikát” a felirat alapján, tehát egyértelműen nem más, mint egy igazolás arról, hogy a tulajdonosa adott mennyiségű ezüstre jogosult. Az idők során ez a felirat természetesen eltűnt a bankjegyekről, és csak annyi állt már ott, hogy a Federal Reserve bankjegye.
Ugyanez történt az arannyal is. A világ nagy részén az aranyat és az ezüstöt használták a pénzveréshez. Az arany-certifikátok megjelenése, amelyeket fizikai aranyra lehetett beváltani, technológiai szempontból fejlődésnek számított. A papír használata sokkal kényelmesebb, kisebb a súlya, és sokkal jobban felosztható, hiszen könnyen tudunk kisebb címletet nyomtatni belőle. Hogy az embereket, a felhasználókat emlékeztessék a mögöttes fedezetre, a megfelelő színeket használták a nyomtatáshoz, és egyértelműen feliratozták ezeket a certifikátokat:
„Ez az igazolás bizonyítja, hogy az Amerikai Egyesült Államok kincstárában letétbe lett helyezve 100 dollár értékű aranyérme, amely az igazolás birtokosának a részére igény szerint kifizethető.”
1963-ban lekerült az újonnan nyomtatott bankjegyekről a felirat, amely szerint a fedezetül szolgáló arany az igazolás birtokosának részére kifizethető. Öt évvel később pedig teljesen megszüntették a beváltási lehetőséget. A szavak, amelyek a papírpénzek eredetét, az egész ötletet jelképezték, végleg eltűntek. Az arany színt nem használták már. Nem maradt más, csak egy darab papír, amelyből a kormány annyit nyomtatott, amennyit csak akart.
Az aranystandard 1971-es megszüntetésével véget ért az évszázados bűvészmutatvány. A pénz azzá az illúzióvá vált, amelyet ma ismerünk, fiat pénzzé. Azért ér valamit, mert egy hadsereggel és börtönőrökkel rendelkező hatalom azt mondja, hogy márpedig ér valamit. Ma minden egyes dolláron az olvasható, hogy „Ez a hivatalos pénznem”. Más szóval megfogalmazva, azért ér valamit, mert rá van írva.
Van egy másik érdekes dolog is, amely szintén a bankjegyekre van nyomtatva, ugyanis azt olvashatjuk rajta, hogy „For all debt, public and private”, azaz minden adósságot szimbolizálhat. Ez lehet, hogy nem újdonság a közgazdászoknak, engem viszont meglepett. A pénz tehát adósság. Nekem még mindig zúg a fejem az egésztől, de arra bátorítalak, hogy nézz utána a kapcsolatnak a pénz és az adósság között.
Ahogy láthatjuk, az arany és az ezüst évezredeken keresztül működött pénzként. Idővel aztán papírra cserélték ezeket, végül ezek a papírok szolgáltak fizetőeszközként. Ez hozta létre azt az illúziót, hogy magának a papírnak van bármiféle értéke.
A Bitcoin megtanított a pénz történetére, és megmutatta, leleplezte a gazdaság legnagyobb bűvészmutatványát, a fiat pénzeket.
***
Ez a bejegyzés egy részlet Gigi – 21 Lecke című cikksorozatának magyar fordításából. A tartalomjegyzéket és az ingyen letölthető változatot ide kattintva találod meg.
Recent Comments