Az alábbi cikk egy fejezet Vijay Boyapati – A Bitcoin ígéretes jövője című könyvének magyar fordításából. A tartalomjegyzéket és az ingyen letölthető változatot ide kattintva éred el.

***

Gyakori félreértések

Ebben a könyvben főleg a bitcoin pénzügyi természetével foglalkozunk, így érdemes körbejárni azt is, hogy milyen gyakori félreértésekkel találkozhatunk, amelyek felmerülhetnek a témában.

A bitcoin egy lufi

Mint minden pénzügyi termék, a bitcoin is rendelkezik monetáris prémiummal. Ez a prémium az, amely a legtöbb kritikát eredményezi, ez alapján nevezik sokszor lufinak, buboréknak. Ez a prémium, a használati érték feletti ár hozzátartozik minden pénzeszköz karakterisztikájához. Más szóval a pénzek, az árfolyamok valamilyen szinten mindig is lufinak számítanak. Paradoxonként hangzik, de egy pénzügyi termék lehet egyszerre lufi is, és drámaian alulértékelt az elterjedése korai szakaszaiban.

A bitcoin volatilis

Az árfolyam volatilitása a pénzzé válás folyamatának a természetes velejárója. A létezése első pár évében a bitcoin árfolyama úgy mozgott, ahogyan a centes részvényeké. Bármelyik nagy vásárló, például a Winklevoss-ikrek belépése a piacra hatalmas árfolyam-kiugrást okozott. Ahogyan az elterjedés és a likviditás növekedett az évek során, úgy mérséklődött az árfolyam volatilitása. Mire a bitcoin kapitalizációja eléri az aranyét, a volatilitása is ugyanarra a szintre fog csökkenni. Mikor pedig már meghaladja az arany összértékét, a volatilitása annyira eltűnik, olyan stabillá válik az árfolyama, hogy széles körben használt csereeszközként is elterjedhet. Ahogyan már olvashattad, a bitcoin pénzzé válásának a folyamata a Gratner-ciklusok mintáját követi. A volatilitás a nagy emelkedések és a nagy esések szakaszában a legnagyobb, míg az árfolyamgörbe kisimulásakor a legkisebb. Minden egyes ciklusban kisebb a volatilitás, mint az előzőben, mert a piaci likviditás nagyobb.

Túl magasak a tranzakciós díjak

Újabban az is kritikaként merül fel, hogy a bitcoin tranzakciós díjai túl magasak, ezért nem használható hétköznapi pénzként. A díjak növekedése viszont szükséges, hiszen ez motiválja a hálózat fenntartóit, a bányászokat arra, hogy működtessék a rendszert, és feldolgozzák a tranzakciókat, biztonságossá tegyék a hálózatot. A bányászoknak meg kell fizetni a munkáját, vagy a díjakkal, vagy a blokkjutalommal. Ráadásul a blokkjutalom folyamatosan csökken.

A bitcoin készlete véges, ez teszi tökéletes értéktárolóvá, emiatt viszont idővel nullára fog csökkenni a blokkjutalom, és a hálózat fenntartását a tranzakciós díjaknak kell majd fedeznie. Egy hálózat, amelyen alacsony, vagy nincs is tranzakciós díj, nem tekinthető biztonságosnak, és egyben kívülről cenzúrázható is. Ez nagyon jól jellemzi az altcoinokat, a bitcoint másoló, sokszor kifejezetten alacsony díjakkal működő kriptókat.

A magas díjak kritikája abból a tévedésből származik, hogy a bitcoinnak először csereeszköznek, fizetőeszköznek kell lennie, és csak azután értéktárolónak. A pénz létrejöttének a folyamata viszont nem ez, a szekeret sem fogják be a ló elé. Miután a bitcoin széles körben elterjedt, hatalmas likviditással rendelkező értéktárolóvá válik, utána lesz alkalmas csereeszközként, hétköznapi pénzként való használatra. Mikor pedig az alternatív költség is arra a szintre ér, hogy a bitcoin használható lesz hétköznapi fizetőeszközként, a kereskedelmi ügyletek nem a főláncon, hanem úgynevezett második rétegű protokollokon keresztül fognak lezajlani. Ezek pedig alacsony díjakkal használhatók. Az ilyen második rétegű megoldások, mint amilyen például a Lightning Network, hasonlóan működnek, ahogyan a 19. században az aranyról kiállított igazolásokat használták a fizikai arany helyett. Az aranyrudak szállítása annyira drága lett volna, hogy a bankok egymás között csak a tulajdonjogról szóló igazolást mozgatták. A bitcoin esetében a Lightning Network is hasonlóan működik, de továbbra sincs szükség hozzá a harmadik felek részvételére. Ennek a módszernek a fejlesztése fontos mérföldkő a Bitcoin evolúciójában, és a valódi jelentőségére a következő évek során fog fény derülni, az elterjedésével párhuzamosan.

Túl sok a versenytárs

Mivel nyílt forráskódú kezdeményezés, mindig is lehetőség volt arra, hogy valaki lemásolja a Bitcoin kódját és a hálózatát. Az évek során rengeteg ilyen másolat jött létre, a nyilvánvaló klónoktól, például a Litecointól kezdve az olyan komplex projektekig, mint az Ethereum, amely egyfajta világszámítógép, elosztottan futtatott operációs rendszer akar lenni. A befektetők részéről gyakori kritika, hogy a bitcoin nem fogja tartani az értékét, ha a versenytársai bármikor lemásolhatják a legújabb funkcióit, és a legfrissebb szoftverfejlesztéseit.

Ez az érvelés ott bukik, el, hogy a bitcoin egyik versenytársa sem volt képes elérni azt a hálózati hatást, amelyet az első számú kriptopénz. A hálózati hatás azt jelenti, hogy a bitcoin azért válik egyre értékesebbé, mert az a legnagyobb, domináns hálózat, ez a tény pedig magáért beszél. Bármely technológia esetében, ahol értelmezhető a hálózati hatás, kivétel nélkül az a legfontosabb mutató.

A bitcoin hálózati hatásába beletartozik a piaci likviditása, a felhasználói száma, és a fejlesztők, önkéntesek közössége, akik fenntartják és fejlesztik a szoftvert, a hálózatot. A nagybefektetők, főleg a nemzetállamok a leglikvidebb piacokat keresik, hogy bármikor ki- és beléphessenek a piacra. A fejlesztők a legnagyobb közösséggel rendelkező hálózatot fogják választani, amely a legtöbb tehetséget tömöríti, így még tovább erősítik a hálózatot. A Bitcoin nem egy márkanév, de a márkatudatosság működik az esetében is, és a többi kriptopénzt mindig a Bitcoinhoz hasonlítva emlegetik.

Láncelágazódások

2017-ben népszerűvé vált egy trend, amely során nem egyszerűen csak a Bitcoin kódját másolták le, de a teljes tranzakciós történetét is, magát a blokkláncot. Ezt végrehajtva, és egy bizonyos időpontban elindítva ezzel egy teljesen új hálózatot, angol kifejezéssel megfogalmazva egy forkot, egy leágazást, azzal az előnnyel jár, hogy a versenytársak egyből el is tudják juttatni a tokenjeiket egy nagy felhasználóbázishoz.

Az egyik legjelentősebb fork 2017 augusztus elsején történt, ekkor jött létre a Bitcoin Cash néven ismert hálózat. Aki a fork pillanatában rendelkezett X mennyiségű bitcoinnal, az az új hálózaton ugyanannyi Bitcoin Cash tokent kapott. Egy kicsi, de nagyon hangos közösség fáradhatatlanul próbálta eltéríteni a Bitcoint, nem csak azzal, hogy ugyanazt a nevet választották, de megpróbáltak meggyőzni mindenkit, hogy a Bitcoin Cash az eredeti Bitcoin. Ezek a próbálkozások csúfos bukással végződtek, és ez a bukás tetten érhető a hálózatok piaci kapitalizációjában is. A kezdő befektetők tévedésből viszont néha még mindig valós kockázatnak tartják, hogy egy versenytárs leklónozza a Bitcoint, a hálózatát, és elegendő piaci kapitalizációt ér el ahhoz, hogy legyőzze a Bitcoint, és így úgymond az igazi Bitcoinná váljon.

A nagy forkok mind a Bitcoin, mind az Ethereum hálózatán egy jelentős tanulsággal szolgálnak számunkra. A piaci kapitalizáció döntő többsége azokra a hálózatokra fog összpontosulni, amelyek a legmagasabb színvonalú, legaktívabb fejlesztői közösséggel rendelkeznek. A bitcoin értelmezhető egyfajta feltörekvő pénzként, de maga a Bitcoin hálózat továbbra is egy szoftver, egy számítógép-program, amelyet fenn kell tartani, és fejleszteni. Tokenek vásárlása egy olyan hálózaton, amely kis létszámú, és/vagy tapasztalatlan fejlesztőgárdával rendelkezik, olyan, mintha megvásárolnánk a Microsoft Windows egy olcsó klónját, amelyet értelemszerűen nem a Microsoft profi programozói készítettek. A forkok 2017-es hullámából egyértelműen látszik, hogy a legjobb, legtapasztaltabb fejlesztők továbbra is az eredeti Bitcoint választják, és nem foglalkoznak az egyre szaporodó klónok, imitátorok tömegeivel.