Az alábbi cikk egy fejezet Vijay Boyapati – A Bitcoin ígéretes jövője című könyvének magyar fordításából. A tartalomjegyzéket és az ingyen letölthető változatot ide kattintva éred el.

***

Gartner-kohorszok

A bitcoin első tőzsdei ára 2010-ben tűnt fel, azóta négy nagy Gartner-ciklust figyelhettünk meg. Utólag már nagyon pontosan meghatározható az egyes ciklusok lezajlása, és az árfolyam mozgása. Azt is meg tudjuk határozni, hogy adott ciklus mennyi befektetőt tudott elérni, és közülük mennyien vettek részt a következő ciklusban is.

2009-2011 március, $0–$1

Az első ciklust főleg a titkosítással foglalkozó számítástechnikusok, a cypherpunkok dominálták. Ők hamar megértették Satoshi találmányának az úttörő jelentőségét, és az ő részvételükkel vált megoldhatóvá, hogy a Bitcoin protokoll technológiailag hibátlanná váljon.

2011 március – 2011 július, $1–$30

A második ciklus során az új technológiák rajongói mellett az ideológiailag motivált befektetők is megjelentek, akiket lenyűgözött az államok felett álló pénz ötlete. Roger Ver, és a hozzá hasonló libertariánusok egyfajta kormányzat-ellenes eszközként tekintettek a bitcoinra, amely világszerte elterjedhető technológiát képvisel. Wences Cesares, a nagynevű Szilikon-völgyi befektető szintén ekkor érkezett a területre, és sokat tett azért, hogy a technológiai szektorban számosan megismerjék a Bitcoint.

2013 április – 2013 december, $250–$1100

A harmadik ciklusban tűntek fel az első lakossági befektetők, akiknek nagy bátorság kellett, hogy a rettenetesen bonyolult és kockázatos vásárlási módszerek valamelyikét használni tudják. Ebben az időszakban a piacot szinte egyedül uralta a japán MtGox tőzsde, amelyet az a Mark Karpeles vezetett, aki semmit sem értett a munkájához. Őt a tőzsde meghekkelése és az ezt követő csőd után börtönbüntetésre ítélték.

Érdemes figyelembe venni, hogy ezekben a ciklusokban az árfolyam növekedése egybeesett a likviditás növekedésével, és azzal, hogy egyre egyszerűbbé vált a vásárlás. Az első ciklusban nem volt tőzsde, így a bitcoinhoz csak bányászattal lehetett hozzájutni, esetleg közvetlenül üzletet kötve egy bányásszal. A második ciklusban már léteztek tőzsdék, de ezek használata a kevésbé hozzáértő felhasználók számára nagyon bonyolultnak számított. Még a harmadik ciklus során is idegesítően körülményesen lehetett pénzt küldeni a MtGox-ra, ha ott akart valaki bitcoint venni. A bankok nem akartak foglalkozni a tőzsdével, az esetleges közvetítők, harmadik felek pedig vagy kontárok voltak, vagy bűnözők. Néha mindkettők. Számosan, akik a MtGox felületén tartottak pénzt vagy bitcoint, a bezáráskor mindenüket elvesztették. Ezután két teljes évre volt szüksége a piacnak a helyrerázódáshoz. Végül megjelentek az olyan szabályozott tőzsdék, mint a GDAX, vagy a hivatalosan működő bányászcégek, köztük a Cumberland Mining. A piacra ekkor tért vissza a likviditás. A 2016-os ciklusban már viszonylag egyszerűnek számított bárki számára, hogy bitcoint vásároljon, és azt saját tárcába kiutalhassa.

2014-től napjainkig, $1100–$19600

Eme sorok írásakor, 2018-ra (fordítói megjegyzés: 2021-re beléptünk az ötödik ciklusba) a bitcoin a negyedik nagy ciklusába ért. Hozzáférés és piacra lépés tekintetében Michael Casey értelmezésében a lakossági és intézményi befektetők korai többségének szakaszában vagyunk, ők dominálják a területet.

A likviditás megfelelő mélységet ér el, a nagyobb intézményi befektetők pedig szabályozott határidős termékeken keresztül léphetnek be a piacra. Ezek a határidős piacok pedig kikövezik az utat egy későbbi bitcoin-alapú ETF megérkezésének, amely a késői többséget és a lemaradókat is becsábíthatja a piacra egy következő ciklusban.

A ciklusok pontos méretét lehetetlen megjósolni, mégis jó okkal feltétezhetjük, hogy a következőkben a 20 ezer és az 50 ezer dollár közötti árfolyamot is láthatjuk majd. Ennél magasabb árfolyam esetén pedig már az arany piaci kapitalizációjából is jelentős szeletet hasítana ki magának a bitcoin. Ha egyenlőek lennének, 2018-as számokkal kalkulálva ez 380 ezer dolláros bitcoin árfolyamot jelentene. Az arany árának jelentős hányadát a központi bankok részéről érkező igény adja, de elég valószínűtlen, hogy ők a befektetői oldalon lépnének be a piacra a következő ciklusban.