Az alábbi cikk egy fejezet Vijay Boyapati – A Bitcoin ígéretes jövője című könyvének magyar fordításából. A tartalomjegyzéket és az ingyen letölthető változatot ide kattintva éred el.

***

Színre lépnek a nemzetállamok

A végső Gartner-ciklus az lesz a bitcoin számára, amikor az egyes államok kezdik el felvásárolni, ahogyan tartalékolási céllal teszik ezt a nagyobb valutákkal. A bitcoin jelenlegi kapitalizációja túl kicsi ahhoz, hogy állami szinten érdemben foglalkozzanak vele. Miután viszont a magánszektor a részvételével az 1 billió dolláros érték fölé tornázza ezt, már elég likviddé válik a nemzetállami befektetők számára is. Az első állam, amelyik hivatalosan is elismeri a bitcoint, esetleg valutatartalékként be is vásárol belőle, egyfajta gyújtószikra lehet a többiek számára. Az államok, amelyek korán belépnek a piacra, sokkal előnyösebb helyzetbe kerülnek, mikor a bitcoin végül globális tartalékvalutává válik. Sajnos valószínű, hogy ezek az államok a legkevésbe demokratikusak közül kerülnek majd ki. Nekik van a legerősebb végrehajtó hatalmuk, mint például Észak-Koreának, így rendkívül gyorsan tudnak mozdulni ilyen téren, és bitcoin-felhalmozásba kezdhetnek. A nyugati demokráciák gyengék, szinte szándékosan nem vesznek tudomás arról, hogy egyes államok milyen erős pozíciót szerezhetnek maguknak így. Végül emiatt habozni fognak, és lemaradnak a bitcoinért folytatott versenyben.

Rendkívül ironikus, hogy az USA jelenleg mégis a legbarátibb hozzáállásúnak számít a bitcoin esetében, míg Kína és Oroszország gyakorlatilag nyíltan ellenségesek. Mikor a dollár elveszti a globális tartalékvaluta szerepét a bitcoinnal szemben, a legnagyobb vesztes az USA lesz. A ’60-as években Charles de Gaulle már hangosan kritizálta az 1944-es Bretton Woods egyezmény segítségével tartalékvalutává tett dollár egyeduralmát a világpiacokon. Az orosz és a kínai kormányzat pedig még nem jött rá, milyen geopolitikai előnyökkel járhat számukra a bitcoin tartalékvalutaként való tartása, és jobbára azon aggódnak, hogy a saját belpiacaikon milyen hatások jelentkezhetnek.

Ahogyan de Gaulle is vissza akarta hozni a korábbi aranystandardot, válaszul a dollár-hegemóniára, az oroszok és a kínaiak is fel fogják ismerni, hogy mennyi előnyük származhat egy államfüggetlen pénz birtoklásából.

Az USA büszkén hirdeti magát, mint az innováció hazáját, amelynek ékköve a Szilikon-völgy. A Szilikon-völgy dominálja most a szabályozókkal folytatott megbeszéléseket, hogy hogyan kellene hozzáállniuk a bitcoinhoz. A bankrendszer, és a Federal Reserve viszont úgy tűnik, elkezdte felismerni az egzisztenciális fenyegetést, amelyet a bitcoin jelent számukra.

„Van egy másik rizikó is, amely még komolyabb mérlegelést igényel a központi bankok és a törvényhozók részéről. Mi történik, ha a bitcoin mégsem dől be? Ha a kriptopiaci spekuláció széles körű elterjedésben teljesedik ki, és a bitcoin a dollár életképes alternatívájává válik, a központi bank elveszíti a pénzügyi monopóliumát.”

A következő években tanúi lehetünk, ahogy a Szilikon-völgy vállalkozói és innovátorai megpróbálják a Bitcoint mentesen tartani az állami kontroll alól, ezzel párhuzamosan pedig a bankszektor, a központi bankok vezetésével mindent megtesz, hogy a befolyása alá vonja a Bitcoint, megelőzve a saját pénz-monopóliumának a szétzúzását.