A Bitcoin létrehozása – A hálózat

Az alábbi cikk egy fejezet Yan Pritzker – A Bitcoin létrehozása című könyvének magyar fordításából. A tartalomjegyzéket és az ingyen letölthető változatot ide kattintva éred el.

***

Milyen szereplők vannak a Bitcoin hálózatán, és ők milyen viszonyban állnak egymással?

Csomópontok: a hálózat minden egyes résztvevője egyben egy csomópontot is jelent. A legtöbben a Bitcoin Core programot használják, amelyet Satoshi indított, és amelyet mostanra világszerte több száz önkéntes fejlesztő és vállalat gondoz. Ha egy programváltozat rosszindulatúvá válna, és olyan újdonságokat vezetne be, mint például az infláció, akkor azt a programot senki sem használná. Csomópontot bárki futtathat, és futtat is. Kereskedők, tőzsdék, tárcaszolgáltatók, és átlagemberek is, akik arra használják a Bitcoint, amire csak szeretnék.

Bányászok: sokan közülük egyben csomópontok is, részt vesznek a bitcoinok létrehozásában, könyvelik a tranzakciókat, és eközben nagyon drágává teszik, hogy bárki módosíthassa a főkönyvet. Mivel egyedül a bányászok írhatnak bele a főkönyvbe, a blokkokba, akár azt is hihetnénk, hogy ők irányítják a rendszert, pedig valójában nem. Ők egyszerűen csak követik a szabályokat, amelyeket a csomópontok hoznak. Ha egy bányász olyan blokkot hozna létre, amely többlet jutalmat adna neki, a csomópontok ezt visszautasítanák, az adott coinok pedig értéktelenné válnának. Éppen emiatt a csomópontok egyfajta anarchikus kormányzást biztosítanak a Bitcoin számára. Eldöntik, hogy a Bitcoin hálózatán lévő valódi coinoknak milyen szabályoknak kell megfelelnie, és amelyik nem ilyen, azt törvénytelenként elutasítják.

Felhasználók, befektetők: olyan emberek, akik csomópontokat futtatnak, vagy egyszerűen csak pénzként használják a bitcoint. A legtöbb felhasználó nem futtat saját csomópontot, hanem rábízza magát a tárcaszolgáltatója csomópontjára, amely egyfajta képviselőként, megbízottként a felhasználók igényeit követi. A kereslet és a kínálat egyensúlyának beállításával a felhasználók döntik el, hogy mennyi a bitcoin piaci ára. Még ha a bányászok és a tőzsdék össze is beszélnének, hogy egy új dolgot, mondjuk inflációt vezessenek be a rendszerben, a felhasználók egyszerűen megválnának ezektől a coinoktól, az érintett cégek pedig vélhetően eltűnnének a süllyesztőben. Egy elkötelezett kisebbség is életben tudja tartani az eredeti verziójú Bitcoint, amely az eredeti szabályok szerint működik.

Fejlesztők: a Bitcoin Core szoftvere a legnépszerűbb Bitcoin kliens. A legjobb fejlesztők és cégek százainak a figyelmét keltette fel. Mint program, a Core kifejezetten konzervatívnak számít, mostanra pedig 100 milliárd dolláros (2019-ben) hálózatot kezel. Minden nagyobb változásnak egy Bitcoin Improvement Proposal[1] keretein belül kell megtörténnie, és minden ötletet alaposan megvizsgálnak. Az egész folyamat transzparens, a beadványtól a véleményezésen át az elbírálásig. Bárki csatlakozhat, hozzászólhat, még kódot is írhat hozzá. Mindenesetre, ha a fejlesztők olyan dolgot fogadnának el, amelyet a felhasználók nem akarnak, akkor a felhasználók egyszerűen nem frissítik a szoftvereiket a nem kívánt módosításokkal. Lehet, hogy egy régebbi verziónál akarnak maradni, vagy éppen egy teljesen újat használnának. Emiatt a fejlesztők jobban teszik, ha olyan dolgokat fejlesztenek, amelyeket általánosságban a felhasználók szeretnének, különben elveszítenék a státuszukat, népszerűségüket, és a programjukat sem futtatná senki.

A szabályok megváltoztatása, lánc-elágazódással

Remélhetőleg mostanra látod, hogyan tartatja be a Bitcoin szoftvere a szabályokat, amelyeket az emberek elvárnak tőle, és láthatod, hogyan tudjuk az általunk futtatott program kiválasztásával kikényszeríteni ezeket a szabályokat, amelyeket fontosnak tartunk.

A bányászok eldönthetik, milyen szabályok szerint dolgoznak, amikor blokkot hoznak létre, de jobban teszik, ha ezek a szabályok egybeesnek az emberek kívánságaival, különben a blokkjaik elutasítását, a blokkjutalom elvesztését kockáztatják.

Tudjuk, hogy a Bitcoin programja a legértékesebb Proof of Work láncot fogja elfogadni egyetlen valódi láncként, és a különböző elágazódások időről időre természetes módon is előfordulnak, mivel van esély az egyidejű blokktalálatra.

Mivel a hálózat szereplői elképesztő sokféleséget képviselnek, a fő szabályok a kezdetektől fogva szinte kőbe vannak vésve. Eddig kizárólag olyan fejlesztéseket vezettek be a Bitcoin esetében, amelyek visszamenőlegesen is kompatibilisek, hogy megőrizzék a konszenzust azokkal a csomópontokkal is, amelyek nem frissítik a programjukat.

Szóval akkor, hogyan lehet megváltoztatni a szabályokat? A szándékos lánc-elágazódás, a fork akkor jön létre, ha egyes szereplők, felhasználók, bányászok eldöntik, hogy nem értenek egyet a jelenlegi szabályokkal, és azokat meg kell változtatni. Ilyenkor két fajta változás következhet be, a szoft fork akkor történik meg, ha a változás visszamenőlegesen is kompatibilis, a hard fork pedig akkor, amikor ez a kompatibilitás nem biztosított. Először vegyük át, hogy elméletben hogyan történik ez, utána pedig beszéljünk a valóságban is megtörtént esetekről[2]!

A szoft forkok visszamenőleges kompatibilitása olyan változást jelent a konszenzusban, amely tulajdonképpen szigorítja a szabályokat. Tehát ha te egy régi csomópontot futtatsz, amelyik nem frissít az új verziókra, a csomópontod attól függetlenül még működni fog, és érvényesként látja az új szabályok alapján létrehozott blokkokat is. Egy példa segítségével ez könnyebben elképzelhető.

2010 szeptember 12-én egy új szabályt vezettek be, a blokkoknak legfeljebb 1 MB lehetett a mérete. Ez a spam-tranzakciók miatt vált szükségessé. Előtte bármekkora méretű blokk érvényesnek számított. Az új szabályok esetében már csak az 1 MB-ot meg nem haladó blokkok lettek érvényesek, így a szabályok szigorodtak. Ha te egy régebbi csomópontot futtattál, és nem frissítettél, a kisebb blokkok akkor is ugyanúgy érvényesnek számítottak a te szabályaid alapján, így téged nem érintett a fejlesztés.

A szoft fork egy kezelhető módja a fejlesztéseknek, mivel lehetővé teszi, hogy a csomópontok futtatói önként, fokozatosan frissítsenek az új verzióra, de ha nem teszik ezt meg, akkor is ugyanúgy működőképesek maradnak, ahogyan előtte is. Kizárólag a bányászoknak kell frissíteni, hogy az új szabályoknak megfelelő blokkokat tudjanak generálni. Miután ők végrehajtották a frissítést, attól kezdve minden blokk maximum 1 MB-os lett.

Hard fork esetén olyan változás történik, amely visszamenőlegesen nem kompatibilis. Ez a szabályok lazítását jelenti, tehát olyan blokkok is érvényesnek számíthatnak ezután, amelyek eddig nem voltak azok. A régi csomópontok frissítés nélkül már nem képesek követni a blokkokat, mivel az ő régi szabályaik szerint azok nem számítanak érvényesnek. Emiatt a régi láncon maradnak addig, amíg nem frissítenek.

Hard fork esetén a csomópontoknak egyhangúan egyet kell érteniük a frissítésben, és végrehajtani azt a lehető leggyorsabban. Ha néhányan lemaradnak a többiektől, nem fognak értesülni az új blokkokról, a szoftverük nem fog működni, és rá lesznek kényszerítve a frissítésre.

A gyakorlatban a hard forkok nem mennek zökkenőmentesen. Egy valódi, decentralizált, anarchikus rendszerben egyszerűen nem tudsz kényszeríteni senkit, hogy elfogadja az új szabályokat. 2017 nyarán néhány ember nem örült túlságosan, hogy a bitcoin egyre kevésbé használható olcsó fizetési módként. Eldöntötték, hogy létrehoznak egy forkot, amely nagyobb blokkmérettel dolgozik. A Bitcoin egyik 2010-es szoft forkja óta a blokkméret 1 MB lehet. Néhányan viszont egy új láncot akartak, nagyobb blokkokkal. Ez a fork lett végül az, amelyet Bitcoin Cash néven ismerünk.

A konszenzus nélküli forkok, mint amilyen a Bitcoin Cash is, nem élvezik minden bányász és csomópont támogatását, emiatt új blokklánc jön létre. Ez a lánc egészen a szétválás pillanatáig megőrzi az eredeti hálózat adatait, az UTXO-kat, így az egyenlegeket is. Mindenesetre ezt követően az új láncon létrejövő coinok már nem számítanak bitcoinnak, hiszen az eredeti lánc csomópontjai nem tekintik annak azokat.

A téma, hogy mi, illetve mi nem számít bitcoinnak, évekig tartó vitát eredményezett a Bitcoin Cash létrejötte után. Néhányan a Bitcoin Cash támogatói közül úgy vélték, hogy a Bitcoint az alapján kellene meghatároznunk, ahogyan azt Satoshi a white paperben leírta, tíz évvel ezelőtt. Ennek alátámasztásához kiválasztottak néhányat az eredeti dokumentumokban lévő szavak közül, és ezekkel érveltek. De a konszenzussal működő hálózatokat nem lehet felsőbb erővel irányítani. Az ilyen rendszerek a közösség és az egyének lépésein keresztül működnek, ezek a lépések pedig többek között azok, hogy kiválasztjuk, melyik szoftvert futtatjuk, és melyik coint adjuk-vesszük a szabad piacon.

Ennek a forknak az esetén, a csomópontokat futtatók döntő többsége, ide értve a tárcaszolgáltatókat, tőzsdéket, kereskedőket is az átlagemberek mellett, nem akarta megváltoztatni a szoftverét egy olyanra, amelyet sokkal kevesebb fejlesztő kezel, akik kevésbé tapasztaltak, és amelyik láncot lényegesen kisebb hashráta tart biztonságban. A résztvevők nem érezték úgy, hogy egy ilyen „fejlesztés” megéri, hogy felforgassuk érte a teljes ökoszisztémát. A hard forkokkal pedig az a baj, hogy csak akkor működnek, ha mindenki egyetért. Ha ez nem így van, akkor két blokklánc lesz, két coinnal. Emiatt a Bitcoin továbbra is Bitcoin maradt, a Bitcoin Cash pedig egy teljesen különálló coin lett. Mindenki, aki a fork pillanata előtt rendelkezett bitcoinnal, ugyanannyi coint kapott az új láncon, gyakorlatilag ingyen. Sokan pedig tényleg ingyenpénzként tekintettek erre, és azonnal eladták, amely miatt az árfolyam csökkenő pályára állt.

Mára több tucatnyi Bitcoin-fork létezik, mint amilyenek a Bitcoin SV (önmagában is a Bitcoin Cash forkja), Bitcoin Gold, Bitcoin Diamond, és a Bitcoin Private. Mindegyiket nagyon alacsony hashráta biztosítja, kicsi a fejlesztői aktivitás, a láncon mérhető aktivitás és a tőzsdei likviditás pedig szinte nem is létezik. Emiatt a likviditás-hiány miatt kiváló célpontot nyújtanak a különböző pump&dump sémák számára, rakétaszerűen emelkedő árral, majd ezt követően elkeserítő mértékű zuhanással. Közülük számos áldozatul esett a tárcák meghekkelésének, 51%-os támadásnak, és más katasztrófáknak. Néhány egyértelműen csalás, vagy egyszerűen csak egyfajta szerencsejáték a spekulánsok számára. A legtöbb kifejezetten centralizáltnak számít bizonyos mérőszámok esetén. A forkdrop.io weboldal jelenleg, 2019-ben 74 forkot tart nyilván.

A szoft forkok után még mindig elfogadják a coinokat a régebbi csomópontok is. A hard forkok viszont olyan UTXO-kat hoznak létre, amelyek visszamenőlegesen nem működnek, mert nem felelnek meg a szabályoknak.

Több más kriptopénz működik hasonló kódkészlettel, de a főkönyvüket a nulláról indították, a Bitcoin UTXO-i nélkül, ilyen például a Litecoin vagy a Dogecoin. Ezeket nem is tekintjük a Bitcoin forkjainak, még akkor sem, ha ugyanaz a kódjuk, hiszen nem osztoznak a tranzakciós történeten.

A Bitcoin forkjai nem befolyásolják a bitcoin 21 milliós készletét. Képzeld el, hogy a világ összes aranyát egy szuperbiztonságos erődben, Fort Knoxban őrzöd, fegyveres őrökkel. Építesz egy kicsi, rozoga viskót, az lesz a neve, hogy Fort Knox Lite, és egyetlen őr fog vigyázni rá. Aranyszínűre festesz néhány követ, és elhelyezed a viskóban. Ezután bejelented, hogy forkoltad az aranyat, és mindenki az általa birtokolt arany mennyiségében jogosult ingyen kőre, amelyet nálad lehet átvenni.

A Bitcoint rengeteg bányász „őrzi”, így nehéz és drága egy 51%-os támadást megindítani. Egy fork, amely mögött csak pár bányász van, könnyen megtámadható, mint az egyetlen őrrel védett viskók. A forráskód vélhetően szerkezetileg sem túl stabil, kevésbé tapasztalt fejlesztők által lett megépítve, és alig lett átnézve, ugyanúgy, ahogy a házilag tákolt viskó is gyenge. A forkolt coinokat nem fogadják el a csomópontok, mivel nem felelnek meg a Bitcoin szabályainak. Ugyanúgy, ahogyan a köveket sem tekinti aranynak senki, akkor sem, ha aranyszínűre vannak festve, főleg, ha kémiailag is letesztelik. A forkolt coinok, és a színesre festett kövek létrehozási költsége nagyjából nulla, hiszen a tulajdonosok ingyen kapják meg. Emiatt nincs túl nagy piaci igény az ilyen forkokra.

Ha figyelembe vesszük, hogy mostanra ezernyi klónja létezik a Bitcoinnak, és egyiknek sincs túl jelentős piaci értéke, egy paradoxonnal találjuk szembe magunkat. A Bitcoin forkjait és másolatait könnyen, ingyen létrehozhatjuk. Magát a Bitcoint, a szabályokat, az új bitcoinok létrehozásának a módját viszont egyáltalán nem könnyű megváltoztatni. Ha megkérdezik, hogy miért olyan különleges a Bitcoin a többi coinnal összehasonlítva, ez a jó válasz.

A Bitcoin hálózatának a decentralizált természete kiváló példája a status quo-nak. A nagy változások hónapokat vagy akár éveket vesznek igénybe, hiszen konszenzusra kell jutni, meg kell beszélni, és át kell nézni a bevezetés előtt. Ez jó dolog, és pontosan ezt kell biztosítania a rendszernek, amelyik globális pénzként akar működni. A Bitcoin egy sosem lassuló tánc az ezernyi résztvevő között, sokuk pedig csak a saját érdekét nézi, akár versenyezve is másokkal. Egy valódi szabadpiaci, anarchikus rendszer, ahol senki sem irányít.


[1] Angolul olvashatsz erről bővebben Jameson Lopp tollából, a „Who Cotrols Bitcoin Core?” című bjegyzésben.

[2] A BitMEX tőzsde blogján egy jó összefoglalót olvashatsz a forkokról az alábbi címen: https://blog.bitmex.com/bitcoins-consensus-forks/

1 thought on “A Bitcoin létrehozása – A hálózat

Comments are closed.