A Bitcoin létrehozása – Milyen problémát old meg?

Az alábbi cikk Yan Pritzker – A Bitcoin létrehozása című könyvének magyar fordítása, fejezetenként. A tartalomjegyzéket és az ingyen letölthető változatot ide kattintva éred el.

***

Milyen problémát old meg?

Nézzük meg Satoshi bejegyzésének egyes szakaszait! A könyv további fejezeteiben végigmegyünk rajtuk, hogy ezek az ötletek hogyan működnek a valóságban. Ne aggódj, ha egyes részek még homályosak maradnak, a későbbiekben részletesebben foglalkozunk mindennel. Most az a lényeg, hogy lássuk Satoshi céljait, és lássuk, hogyan érte el ezeket a Bitcoin létrehozásával.

„Létrehoztam egy nyílt forráskódú P2P elektronikus pénzrendszert…”

A P2P a peer-to-peer rövidítése, a felhasználók közötti közvetlen kapcsolatot jelenti. Az ilyen rendszerben az egyes résztvevők anélkül léphetnek interakcióba, egyenlő félként, hogy ehhez közvetítőre lenne szükség. Az olyan fájlmegosztó technológiák esetén is ilyent használnak, mint amilyen régen a Napster vagy a Kazaa volt, jelenleg pedig a BitTorrent működik ilyen módon. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a felhasználók zenéket és filmeket osszanak meg egymással közvetlenül. Satoshi a Bitcoin létrehozásakor ugyanezt a módszert követte, így az emberek ugyanígy tudnak elektronikusan pénzt küldeni egymásnak, közvetítő nélkül.

A szoftver nyílt forráskódú, tehát bárki meggyőződhet róla, hogy hogyan működik, ráadásul közreműködhet a fejlesztésében. Ez azért fontos, mert így arra sincsen szükség, hogy bízzunk Satoshiban. Semmit sem kell elhinnünk abból, amit Satoshi írt a program működéséről, hiszen mi magunk is ellenőrizhetjük a kódot. Még akár jobbá is tehetjük, ha hozzáadjuk a saját fejlesztéseinket.

„Teljesen decentralizált, nincs központi szerver vagy harmadik fél…”

Satoshi kifejezte, hogy a rendszer teljesen decentralizált, világossá téve a különbséget a központi irányítással működő rendszerekkel szemben. Előtte is próbálkoztak már digitális pénz létrehozásával, David Chaum megalkotta a DigiCash-t, de ez egy központi szerver segítségével működött, ez a számítógép felelt a kibocsátásért, a tranzakciók igazolásáért, és egy cég fennhatósága alatt állt.

Az ilyen központosított, magánkibocsátású pénzek elkerülhetetlenül bukásra vannak ítélve. Az emberek nem bíznak meg egy olyan pénzben, amelyik egyik napról a másikra eltűnhet, ha a cég csődbe megy, hackerek támadják meg, összeomlik az informatikai rendszere, vagy a kormányzatok egyszerűen lekapcsoltatják.

A Bitcoin ezzel szemben nem egy központi szereplőtől függ, hanem magánszemélyek és cégek által van fenntartva, akik az egész világon mindenhol ott vannak. Ahhoz, hogy a Bitcoint le lehessen kapcsolni, világszerte több tízezer számítógépet kellene lekapcsolni, ezek közül sokról pedig azt sem tudni, hogy fizikailag hol található. Egyszerűen reménytelen, sziszifuszi munka lenne, ráadásul arra ösztönözné az embereket, hogy újabb és újabb csomópontokat, számítógépeket kapcsoljanak be a hálózatba a leállítottak helyett.

„…nem a bizalmon alapul, hanem kriptográfiai eljárásokon…”

Az internet, ahogy az összes modern számítógép-hálózat, a kriptográfián, a titkosításon alapul. Ez teszi lehetővé, hogy az adatokhoz nem férhet hozzá bárki, kizárólag a címzett tudja dekódolni, és így értelmezni azokat. Hogyan oldja meg a Bitcoin, hogy ne kelljen megbízni senkiben? Egy későbbi fejezetben ezt részletesebben is körüljárjuk, de rövid összefoglalásként elmondhatjuk, hogy kriptográfiával oldja meg. Ahelyett, hogy el kellene hinnünk valakinek, amikor azt mondja, hogy „helló, Alice vagyok, és van 10 dollár a számlámon”, matematikai műveletek segítségével tudunk megbizonyosodni ezekről a tényekről. A lényeg, hogy a címzett könnyen ellenőrizni tudja a hitelességet, miközben az információ nem hamisítható meg.

A Bitcoin által használt kriptográfia a matematika segítségével biztosítja, hogy a hálózat résztvevői leellenőrizhetik minden más résztvevő őszinteségét anélkül, hogy ehhez egy megbízható központi szereplőre lenne szükség, aki kezeskedik másokért.

„Bíznunk kell abban, hogy [a bankok] tiszteletben tartják a magánszféránk, és megakadályozzák, hogy személyiség-tolvajok kiürítsék a számlánkat.”

A bankszámlákkal, digitális fizetési szolgáltatásokkal, vagy a hitelkártyákkal szemben a Bitcoin segítségével anélkül tranzaktálhat két résztvevő fél, hogy bármiféle személyes információt meg kellene osztaniuk magukról. A bankok, hitelkártya-társaságok, pénzügyi cégek, vagy éppen a kormányzatok által kezelt adatbázisok, tele a fogyasztók, ügyfelek, felhasználók személyes adataival, rendkívül csábító célpontnak számítanak a hackerek számára. Az egyik legjobb példa erre a közelmúltból az Equifax esete 2017-ből, amely során több, mint 140 millió ember adatai kerültek kiberbűnözők kezébe.

A Bitcoin szétválasztja a pénzügyi műveleteket és a való világbeli identitást. Ahogyan a készpénz esetében is, mikor valakinek bankjegyeket adunk, neki nem kell ismernie minket. Nekünk pedig nem kell azon aggódni, hogy olyan információkat szereztek rólunk, amelyek segítségével ellophatják a többi pénzünket. Miért ne várhatnánk el legalább ugyanezt a digitális pénztől is?

„A központi bankokban is meg kell bíznunk, hogy nem fogják leértékelni a pénzünket, a fiat valuták története viszont tele van példákkal ennek a bizalomnak az elárulásáról.”

A fiat mozaikszó a latin nyelvű „legyen így” kifejezésből származik, és valójában rendeleti pénzt takar. Ez azt jelenti, hogy a kormányok és a központi bankok mindenki számára kötelezően betartandó törvényben határozzák meg, hogy az adott pénznem lesz az ország hivatalos pénze. Az emberiség történelme során legtöbbször olyan dolog szolgált pénzként, amelyet nehéz volt előállítani, könnyű ellenőrizni a valódiságát, és szállíthatónak számított. Ilyenek voltak a színes tengeri kagylóhéjak, az üveggyöngyök, az ezüst és az arany.

Bármit is használtak pénzként, azonnal jelentkezett a kísértés, hogy valaki még többet hozzon létre belőle. Ha pedig valaki rájött egy jó technológiára, amely segítségével gyorsan lehetett sokat előállítani az adott dologból, az a dolog elvesztette az értékét. Az európai telepesek így tudták megszerezni az afrikai kontinens lakóinak a vagyonát, hiszen a könnyen előállítható üveggyöngyökért cserébe nehezen előállítható emberi munkaerőt, rabszolgákat vehettek. Az arany ezért számított évezredeken keresztül értékálló pénznek, hiszen nagyon nehéz gyorsan, sokat előállítani belőle.[1]

A világgazdaság lassan elkezdett az aranypénzről áttérni a papír bankjegyekre, amelyek eredetileg igazolások voltak a fedezetül szolgáló aranyról, amelyért cserébe azt az aranyat megkaphattuk. Végül aztán a papírpénzt teljesen leválasztották az aranyfedezetről, amikor Nixon elnök 1971-ben megszüntette az USA dollár és az arany közötti átválthatóságot.

Ezzel véget ért az arany-standard, a kormányok és a központi bankok pedig lehetőséget kaptak arra, hogy kedvük szerint növeljék a pénzkészleteiket, lecsökkentve a már forgalomban lévő bankjegyek reálértékét, ezzel elkövetve az úgynevezett pénzrontást. Annak ellenére, hogy a mai korban ezt a kormány által kibocsátott, fedezet nélküli pénzt ismerjük és használjuk nap, mint nap, a világtörténelem skáláján nézve ez egy relatív újdonságnak számít.

Meg kell bíznunk a kormányainkban, hogy nem fogják felelőtlenül használni a pénznyomtatóikat, de nem kell sokáig keresgélnünk, ha példákat szeretnénk találni ennek a bizalomnak az elárulásáról. Az autoriter, központi tervgazdaságot fenntartó országokban, ahol a kormány saját hatáskörben folyamatosan nyomtatja a pénzt, mint például Venezuelában, a hivatalos pénz szinte teljesen elvesztette az értékét. 2009-ben egy USD 2 bolivárt ért, 2019-re ez 250 ezer bolivárra nőtt. Ennek a könyvnek az írása közben Venezuela az összeomlás felé robog, a kormányzat rettenetes hibái miatt, amelyeket a nemzetgazdaság működtetése során követtek el.

Satoshi a fiat pénzek helyett egy alternatív megoldást akart, amelynek a készlete mindig meghatározható módon növekszik. Hogy elejét vegye az elértéktelenedésnek, Satoshi egy olyan rendszert épített fel, amelyben a készlet véges, a kibocsátási ráta pedig ismert, és megváltoztathatatlan. Maximálisan 21 millió bitcoin fog létezni, bár minden egyes BTC felosztható 100 millió egységre, amelyeket az alkotó tiszteletére satoshinak nevezünk. Így a 2140-es évekre a forgalomban lévő mennyiség 2,1 kvadrillió satoshi lesz.

A Bitcoin megjelenése előtt nem volt mód rá, hogy a digitális tartalmak sokszorosítását megelőzzük. Egy digitális könyvet, zeneszámot, vagy filmet olcsón és egyszerűen lemásolhatunk, hogy elküldjük egy barátunknak. Ez alól egyedül a közvetítőkön keresztül kapott digitális tartalmak jelentenek kivételt. Például ha az iTunes platformjáról bérelsz egy filmet, csak a saját eszközödön nézheted meg, hiszen a fájl nem nálad van, hanem az iTunes adja neked kölcsön, amíg tart a bérleti időszak. Ehhez hasonlóan a digitálisan létező pénzedet pedig a számlavezető bankod kontrollálja. A banknak az a dolga, hogy nyilvántartsa, mennyi pénzed van, és amikor átutalnál valakinek valamennyit, végrehajtja számodra vagy megtagadja az utalást.

A Bitcoin az első digitális rendszer, amely közvetítő nélkül tudja biztosítani a korlátozott rendelkezésre állást, és ez az első pénzeszköz az emberiség történelmében, amelynek nem lehet megváltoztatni a készletét, a kibocsátási ráta pedig mindenki számára ismert.

Még az arany és a többi nemesfém sem rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, hiszen ha nyereségesen meg tudjuk tenni, akkor tudunk belőle többet kitermelni a bányászat során. Képzeljük el mi történik, ha felfedezünk a Naprendszerben egy aszteroidát, amelyik tízszer több aranyat tartalmaz, mint amennyi az egész bolygónkon létezik. Mit okozhat egy ilyen készlet megjelenése az arany árfolyamában? A Bitcoin immunis az ilyen felfedezésekre, és a készlet manipulációira. Egyszerűen lehetetlen, hogy többet hozzunk létre belőle, a későbbi fejezetekben pedig megnézzük, hogy miért van ez így.

A pénz természete, és a jelenleg létező pénzrendszerünk eléggé komplikált, ebben a könyvben pedig nem fogunk mélységében foglalkozni ezzel. Ha szeretnél többet tudni a pénz fundamentumairól, és, hogy hogyan alkalmazhatók ezek a Bitcoin esetében, ajánlom elolvasásra Saifedean Ammous könyvét, a magyarul is elérhető „The Bitcoin Standard” címűt, jó alapokat nyújthat ebben a témakörben.

„Az adatok olyan módon lehetnek immár biztosítva, hogy fizikailag nincsen mód rá, hogy illetéktelenül hozzáférjenek, semmilyen okból, semmilyen kifogás mögé bújva, semmilyen esetben.

Eljött az idő, hogy ugyanez a pénzzel is megtörténjen.”

A biztonság tekintetében jelenleg olyan megoldásokat használunk, hogy például a bankban tartjuk a pénzünket, nem otthon. Ehhez viszont meg kell bíznunk abban, hogy mások elvégzik a munkájukat. Egy ilyen közvetítőben való bizalom azt jelenti, hogy elhisszük, nem fog visszaélni a helyzetével, vagy nem csinál valami ostobaságot. Ezzel együtt pedig abban is bíznunk kell, hogy a kormányzat nem fog nyomást gyakorolni erre a közvetítőre, hogy befagyassza, lefoglalja a javainkat. Mégis, időről időre láthatjuk, hogy a kormányzatok képesek elzárni a lakosságot a pénztől, és ezt meg is teszik, amikor fenyegetve érzik magukat.

Az Egyesült Államokban, vagy egy másik nyugati, pénzügyi szabályokkal és törvényekkel alaposan ellátott országban élve hihetetlennek tűnik, hogy egy reggel arra ébredjünk, eltűnt a pénzünk. Mégis állandóan történik ilyesmi. Személy szerint nekem a PayPal fagyasztotta be a fiókom, mivel hónapokig nem használtam. Egy hétig tartott, mire újból hozzáfértem a saját pénzemhez. Szerencsés vagyok, hogy az USA-ban élek, ahol legalább némi jogi segítséget kaphatok, ha a PayPal befagyasztja a számlám, és ahol legalább minimális mértékben, de megbízhatunk abban, hogy a kormány nem akarja ellopni a pénzünket.

Ennél sokkal rosszabb dolgok is történtek, és történnek a kevésbé szabad országokban. Görögországban egyszerűen bezártak a bankok, mikor a gazdaságuk elkezdett összeomlani, Cipruson úgy oldotta meg a gazdasági mentőcsomagot az állam, hogy lefoglalta a bankbetéttel rendelkezők pénzét, Indiában pedig azonnali hatállyal érvénytelenítettek bizonyos címletű bankjegyeket, értéktelen papírrá változtatva azokat.

A korábbi Szovjetunióban, ahol felnőttem, a kormány teljes irányítást gyakorolt a gazdaság felett, emiatt hatalmas áruhiány alakult ki. Illegálisnak számított külföldi valutát, például dollárt birtokolni. Mikor el akartuk hagyni az országot, fejenként csak meghatározott összeget válhattunk át külföldi valutára. A váltás pedig a hivatalnokok által megszabott árfolyamon történt, amely nagymértékben eltért a valódi piaci árfolyamtól. A kormány tulajdonképpen megfosztott minket a vagyonunktól, bármilyen kicsi is volt az, csak annyi maradt, amennyit egy kézitáskában magunkkal tudtunk vinni.

Az autoriter országok mindig is hajlottak a szigorú gazdasági kontrollra, hogy megakadályozzák az embereket a pénzük kivételére a bankból, így nem tudják kivinni az országból, vagy nem tudják átváltani értékállóbb külföldi valutára. Így a kormányok gyakorlatilag szabadon bevezethetnek bármilyen eszement gazdasági intézkedést, ahogy láthattuk is a Szovjetunió esetében.

A Bitcoin esetében nincsen szükség arra, hogy egy közvetítő, egy harmadik fél felügyelje a pénzed biztonságát. Ehelyett a Bitcoin lehetetlenné teszi, hogy rajtad kívül, a megfelelő privát kulcs birtokosának a hozzájárulása nélkül bárki hozzáférjen a pénzedhez, semmilyen okból, semmilyen indokkal, bármennyire is jó ez az indok. A Bitcoin birtoklásával egy kulcsot birtokolsz a saját pénzügyi szabadságodhoz. A Bitcoin szétválasztja egymástól a pénzt és az államot.

„A Bitcoin ezt oldja meg egy P2P hálózat segítségével, amely ellenőrzi a dupla költést. …egy elosztott időbélyegző-szerverként működik, amelyik meghatározza, hogy mikor lett elköltve egy adott coin.”

A P2P hálózat az egymással kapcsolatban álló számítógépeket jelenti, amelyek közvetlenül tudnak üzenetet, információt küldeni egymás között. Azért elosztott, mert nincsen egy központi felügyelő szereplő, hanem a rendszer résztvevői egyenrangúként működnek együtt a hálózat koordinálásában, sikeres működtetésében. Egy olyan rendszerben viszont, ahol nincsen központi felügyelet, nagyon fontos tudni, hogy senki sem csal. A dupla költés alatt azt a jelenséget értjük, hogy valaki kétszer költi el ugyanazt a pénzt. A fizikai bankjegyek esetében ez nem probléma, hiszen amikor azokkal fizetsz, kiadod a kezedből. A digitális tranzakciók viszont adatok, ugyanúgy le lehet másolni őket, mint a zenéket vagy a filmeket.

Ha egy bankon keresztül utalsz pénzt valakinek, ők gondoskodnak róla, hogy azt az összeget nem költheted el még egyszer. Központi irányítás nélkül viszont meg kell oldanunk valahogy, hogy ne lehessen dupla költést végezni, hiszen az olyan lenne, mint a pénzhamisítás. Satoshi úgy írta le, hogy a Bitcoin hálózat résztvevői együtt dolgoznak azon, hogy a tranzakciókat időbélyegzővel lássák el, meghatározzák a sorrendjüket, így pontosan tudni lehet, hogy melyik történt meg előbb. Így vissza tudjuk utasítani, hogy az egyszer már elköltött pénzt még egyszer elkölthessék. A következő pár fejezetben pontosan ennek a felépítését, megoldását fogjuk részletesen körbejárni. Láthatjuk, hogyan válik lehetővé a hamisítási, csalási próbálkozások észlelése anélkül, hogy központi ellenőrzésre kellene hagyatkoznunk.

***

A Bitcoin nem légüres térben született, Satoshi több fontos próbálkozást is megemlített, amelyek során hasonló rendszert próbáltak létrehozni, például a b-money Wei Dai részéről, vagy Adam Back Hashcash projektje. A Bitcoin így úgymond óriások vállára állva jött létre, de előtte egyik másik esetben sem sikerült az alkotóelemeket a megfelelő módon összerakni, ezért nem született meg a rendszer, amelyik központi szereplő nélkül irányítja egy ténylegesen limitált készletű digitális pénz kibocsátását és kezelését.

Satoshi egy sor érdekes technológiai problémát hozott közös nevezőre, amelyek megoldásával sikerült kijavítani a magánszférát nem tisztelő, a pénzrontást, és a központi irányítást használó jelenlegi pénzügyi rendszer hiányosságait:

• Hogyan hozz létre egy P2P hálózatot, amelyhez bárki önként csatlakozhat, és közreműködhet a fenntartásában?
• Hogyan lehet megoldani, hogy egymást nem ismerő egyének csoportja, akiknek nem is kell felfedniük egymás előtt a személyazonosságukat, és nem kell megbízniuk egymásban, fenn tudjanak tartani egy elosztott pénzügyi főkönyvet, még akkor is, ha van köztük tisztességtelen szándékú?
• Hogyan tudják az emberek létrehozni a saját, hamisíthatatlan pénzüket központi irányítás nélkül, mégis megtartva a készlet korlátjait, és biztosítva, hogy senki sem juthat hozzá ingyen?

Mikor a Bitcoin elindult, alig maroknyian csatlakoztak hozzá, hogy futtassák a programot a számítógépükön, és fenntartsák a hálózatot. A legtöbben egyszerűen azt gondolták akkoriban, hogy az egész csak egy vicc, vagy, hogy olyan végzetes programhibákat fognak találni benne, amelyek miatt nem sokáig fog működni.

Mégis időről időre egyre többen léptek be, csomópontokat futtatva a számítógépeiken, így erősítve a hálózatot. Elkezdték elfogadni más pénzekért cserébe, vagy éppen fizetségként árucikkekért, szolgáltatásokért, így valódi értéket adva neki. Most, egy évtizeddel később több tíz- és százezer számítógépen fut a Bitcoin szoftvere, és világszerte több száz önkéntes és vállalkozás dolgozik a fejlesztésén. Nézzük meg hát, hogyan épül fel ez a rendszer!

---

[1] Nick Szabo írt egy kiváló értekezést a pénzrendszer történelméről, az alábbi linken angolul elolvasható: https://nakamotoinstitute.org/shelling-out/