Az alábbi cikk egy fejezet Vijay Boyapati – A Bitcoin ígéretes jövője című könyvének magyar fordításából. A tartalomjegyzéket és az ingyen letölthető változatot ide kattintva éred el.

***

A pénz fejlődése

A modern monetáris politika úgymond eltérítette a pénzt a csereeszköz funkció irányába. A 20. század során az államok monopolizálták a pénzkibocsátás jogát, ezzel párhuzamosan pedig aláásták az értétárolóként való használatát. Ezzel megszületett az a hamis illúzió, hogy a pénz kizárólag csereeszközként működik. Rengetegen kritizálják a bitcoint amiatt, hogy nem jó pénz, mivel az árfolyama túl volatilis, hogy csereeszközzé válhasson. Ez olyan, mintha a szekeret fognánk be a ló elé. A pénz lépésekben fejlődik, és az értéktároló funkció az első lépés. Csak ezután terjed el általános csereeszközként a használata, ehhez szükséges az, hogy stabil értéktároló legyen. William Stanley Jevons, a híres tudós-közgazdász így fogalmazta ezt meg az egyik írásában:

„Történelmi távlatban nézve az arany először tisztán díszítőelemként működött. Ezután lett értéktároló, aztán csereeszköz, majd a fejlődése legvégén vált értékmérővé.”

Ha a ma érvényes, modern megfogalmazást használjuk, akkor a pénzeszközök négy fokozaton keresztül fejlődnek ki a végső formájukba. Ezek a fokozatok a következők:

• Ritkaság. A pénzeszközök kezdetben kizárólag azért képviselnek értéket, mert gyűjthető tárgyként, valamelyik tulajdonságuknak köszönhetően vonzóak az emberek számára. A kagylóhéjak, gyöngyök, de még az arany is elsőként csupán ilyen gyűjteményes értéket képviselt a történelem korai szakaszaiban, mielőtt a mai értelemben vett pénzként kezdett funkcionálni.
• Értéktároló. Miután már elegendő ember tekint értékes dologként rá, a pénzeszköz ténylegesen is értékkel fog rendelkezni, és hosszabb időn keresztül is megőrzi ez az értéket. Ahogyan pedig adott árucikk vagy pénzeszköz egyre jobban elterjed, mint értéktároló, a vásárlóereje is ezzel párhuzamosan növekszik, hiszen egyre többen akarják birtokolni. Ez a vásárlóerő természetesen elér egy felső határt, amikor már olyan széles körben birtokolják az emberek, hogy az igény stabilan megállapodik, és nem érkeznek újak, akik szintén rendelkezni akarnak vele, és megvennék másoktól.
• Csereeszköz. Miután értéktárolóként teljesen elterjedt, a pénzeszköz vásárlóereje stabilizálódik. Ezután pedig már képes megfelelő, hatékony csereeszközként működni, hiszen ha elhasználjuk, nem kell attól tartanunk, hogy a későbbiekben csak több munkáért cserébe tudunk hozzájutni, magasabb alternatív költséggel. Az első időkben a bitcoint kevesen tekintették értéktárolónak, és így csereeszközként használva hatalmas alternatív költség mellett szolgált pénzként. Az egyik leghíresebb eset, amikor a kezdeti fejlesztők egyike 10000 bitcoint fizetett két pizzáért. Ez 2021-es nyári árakon számolva nagyjából 500.000.000 dollárt érne.
• Értékmérő. A hagyományos pénzek széles körben használtak csereeszközként, így a különböző termékek értékét, árát is ezek segítségével határozzuk meg. Gyakori félreértés, hogy manapság már sok dologért fizethetünk bitcoinnal, és meg lehet határozni a dolgok árát így. De ha például innánk egy kávét, amelyet fizethetünk bitcoinnal, az ár akkor sem bitcoinban lesz meghatározva. A kereskedő a BTC/USD árfolyam segítségével határozza meg, hogy az X dollárba kerülő kávét mennyi bitcoinért adja nekünk. Ha a bitcoin dollárban számolt árfolyama valamiért lecsökken, akkor a kávénk megdrágul, hiszen több bitcoint kell adnunk érte. Mikor elérünk arra a szintre, hogy a kereskedők a fiat pénzekben számolt árfolyamoktól függetlenül elfogadják fizetéshez a bitcoint, akkor válik a bitcoin valódi értékmérővé.

Azok a pénzügyi eszközök, amelyek nem számítanak értékmérőnek, azok valójában még nem teljesen számítanak pénznek sem. Manapság az arany is ilyennek tekinthető. Értéktárolóként használható, de az állami szabályozások miatt sem csereeszközként, sem értékmérőként nem alkalmas a mindennapi életben. Jelenleg sok helyen az az elterjedt szokás, hogy egy bizonyos fajta pénzeszközt használunk csereszközként, és más eszközöket a többi funkcióhoz. Ez főleg az alig működő államokban jellemző, mint amilyen például Argentína vagy Zimbabwe.

Nathaniel Popper, a Digitális Arany című könyv szerzője erről is szót ejtett a művében.

„Az USA esetében a dollár fennakadás nélkül biztosít három funkciót is. Csereeszköz, ebben határozzuk meg a dolgok árát, tehát értékmérő, és valamilyen szinten értéktároló eszköznek is tekinthető. Argentínában viszont a napi vásárlások során a peso a csereeszköz, de ezt senki sem használja értéktárolóként. Ha valaki pesoban tartaná a megtakarítását, az azzal lenne egyenértékű, mintha egyenesen a kukába dobná a pénzét. Az emberek a megtakarított pénzüket azonnal dollárra váltják, mivel az lassabban inflálódik, mint a peso. Ráadásul a peso elég volatilis, így a kereskedők sokszor dollárban szabják meg az árakat. Emiatt pedig értékmérőként is a dollár van használva, átvéve a pesotól egy újabb funkciót.”

A bitcoin e sorok írásakor, 2018-ban ott tart, hogy a ritkaság fázisából az értéktároló fázisba lép át. Vélhetően még éveknek kell eltelnie, mire elterjedt csereeszközzé válik, és ez az út egyelőre kockázatokkal, bizonytalanságokkal van tele. Meg kell azonban azt is jegyezni, hogy ugyanez az átmenet a történelem korai szakaszában az arany számára évszázadokat vett igénybe. Senki sem él ma, aki tanúja lehetett, hogy hogyan vált egy árucikkből pénz, ahogyan éppen most történik a bitcoinnal. Így senkinek sincsen tapasztalata abban, hogy egy ilyen átmenetnek pontosan hogyan is kellene lezajlania.