Az alábbi cikk egy fejezet Vijay Boyapati – A Bitcoin ígéretes jövője című könyvének magyar fordításából. A tartalomjegyzéket és az ingyen letölthető változatot ide kattintva éred el.

***

Útközben

A folyamat, amely során egy pénz megszületik, a vásárlóerő drasztikus növekedésével jár együtt. Sokak szerint a bitcoin esetében ez a vásárlóerő-növekedés csak egy piaci lufi, egy buborék, amely kipukkan majd. Ez a nézet azt sugallja, hogy a bitcoin elképesztően túlértékelt, ez viszont hibás nézőpont. Kivétel nélkül minden pénzügyi termékre igaz, hogy a vásárlóereje nagyobb, mint amennyit önmagában az értéke meghatározna. A történelem során számos pénzeszköz egyáltalán nem rendelkezett valódi használati értékkel. A különbség a vásárlóerő és az árfolyam között az úgynevezett monetáris prémium segítségével értelmezhető. Ez a monetáris prémium úgy növekszik, ahogy a pénzeszköz a fejlődési szakaszai során egyre messzebbre jut. Természetesen ez nem lineárisan, nem előrejelezhetően történik. Például X termék, amely éppen halad a valódi pénzzé válás útján, egyszer csak hirtelen háttérbe szorulhat Y, újabb pénzeszköz mögött, amely jobban megfelel a követelményeknek. Ezzel egyidőben pedig X pénzeszköz vásárlóereje lecsökken, vagy akár teljesen el is tűnhet. Az ezüst esetében ez a monetáris prémium szinte teljesen eltűnt a 19. század során, amikor az államok inkább az arany használatára tértek át.

A monetáris prémium nem követ semmiféle előrejelezhető utat, még akkor sem, ha különböző állami ösztönzőprogramok vagy hasonló kezdeményezések beavatkoznak az események folyásába. Larry White közgazdász is hasonló következtetésekre jutott ezzel kapcsolatban:

„A különböző lufi és buborék sztorikkal az a baj, hogy gyakorlatilag bármiféle árfolyam-mozgásra vonatkoztathatók. Pontosan emiatt viszont nem alkalmasak arra, hogy egy bizonyos, aktuális árfolyamot megmagyarázzanak.”

A pénzzé válás folyamata a játék-elmélet alapján működik. Minden piaci szereplő igyekszik kitalálni a többi szereplő reakcióját, a várható igényt, és így megjósolni az esetleges monetáris prémum mértékét. A monetáris prémium mértéke nem függ semmiféle fizikai használati értéktől, ezért a piac általában a múltbeli árból próbál kiindulni, és abból következtetni arra, hogy egy adott pénzeszköz éppen jó vétel-e, vagy túlárazott. A jelenlegi igényszint és a múltbeli árak közötti kapcsolat okozza a legnagyobb félreértést, mikor egy pénzügyi termék, egy pénzeszköz árát próbáljuk megbecsülni.

Mikor a vásárlóerő és az elterjedtség mértéke egyaránt növekszik, a piac nagyon hamar újraértelmezi a drága/olcsó fogalmakat. Ugyanez visszafelé is igaz, mikor csökkenő trendbe lép egy pénzeszköz, akkor az addig elfogadhatónak ítélt árak hirtelen túlértékeltekké, irracionálissá válnak sokak szemében. A bitcoin esetében az ismert Wall Street-i nagybefektető, Josh Brown osztotta meg a saját történetét erről:

„2300 dolláros áron vásároltam bitcoint, és gyakorlatilag szinte azonnal megduplázódott az ára. Úgy gondoltam, hogy ilyen áron már nem vagyok hajlandó többet venni, de ez csak onnan jött, hogy olcsón sikerült bevásárolnom. Aztán még azon a héten esésnek indult, mikor a kínaiak rászálltak a tőzsdékre, én pedig elkezdtem reménykedni, hogy földbe döngölik. Mert akkor még többet vehetek.”

A pénzügyi termékek esetében a hagyományos cikkeknél megszokott „olcsó vagy drága” kifejezés nem értelmezhető. Az árfolyamok nem reflektálnak a felhasználhatóságra, a pénzáramlásra, inkább attól függnek, hogy adott eszköz mennyire elterjedt, és mennyire tudja biztosítani a pénz összes funkcióját. Még tovább bonyolítja a dolgokat, hogy a piaci szereplők nem egyszerűen csak megfigyelőként viselkednek, akik a jövöbeni reményeik alapján vesznek vagy eladnak. A legtöbbjük nagyon aktív, hangos támogató is egyben, folyamatosan dícsérve a saját választását. A monetáris prémiumot nem lehet objektíven megállapítani, mint ahogyan a hagyományos termékek esetében a használati érték vagy a biztosított pénzáramlás segít meghatározni az értéket. Ezért a pénzügyi termékek esetében ez a fajta hírverés sokkal hatékonyabban működik. A bitcoin piacán ez már-már vallásos szintű viselkedésmintákat eredményezhet. Online fórumokon és közösségi médiában is található bőven olyan beszámoló, felhasználó, aki aktívan promótálja a befektetését, vásárlását, és fáradhatatlanul népszerűsíti a bitcoin előnyeit. Ezt Leigh Drogen is megfigyelte a piacon:

„Ez olyan, mint ahogyan a vallások működnek. Egy történet, amelyet egymásnak mesélünk, és amelyben mind egyetértünk. A vallásos hit mutatja meg a tökéletes adopciós görbét. Abban a pillanatban, hogy valaki megérti a történetet, megtér, és terjeszteni kezdi. Aztán a barátai is megértik, és ők is elkezdik terjeszteni.”

A vallással történő összehasonlítás esetleg valamiféle kétes, irracionális hitet feltételezne a bitcoin esetében, az egyének szempontjából viszont teljesen racionális és logikus dolog egy minden mást felülmúló, stabil és megbízható pénzeszköz evangelizálása, és ugyanígy össztársadalmi szinten is előnyös. A pénz minden kereskedelmi tevékenység alapja, valamint a jövő tervezéséé, így a legfeljettebb formájú pénz hatalmas előnyöket biztosít a használói társadalmának, minden téren.