Az alábbi cikk egy fejezet Yan Pritzker – A Bitcoin létrehozása című könyvének magyar fordításából. A tartalomjegyzéket és az ingyen letölthető változatot ide kattintva éred el.

***

HARD FORKOK ÉS 51%-OS TÁMADÁSOK

A kezdetekben Satoshi az első bitcoinokat a saját számítógépe processzorával, a CPU-val bányászta ki. A bányászati nehézség ekkor még alacsony volt, így nem került túlságosan sokba, hogy a számítógépével kibányászhassa ezeket a coinokat.

Az idő múlásával a hozzáértő felhasználók elkezdtek belenyúlni a bányász-programba, hogy minél hatékonyabbá tegyék. Nemsokára megjelent az első szoftver, amely már használni tudta a gépek videókártyáit, a GPU-kat is, amelyeket elsősorban a játékok futtatására terveztek.

A videókártyák segítségével a bányászat pedig nagyságrendekkel hatékonyabbá vált a CPU bányászathoz képest. A nehézség gyorsan emelkedett, ahogy egyre több hashráta érkezett a hálózatra az újonnan rendszerbe álló videókártyák részéről. Ez volt az a pont, ahol a kizárólag processzorral bányászóknak már nem volt nyereséges a további részvétel, így lekapcsolták a gépeiket.

A GPU bányászat egy új versenyző megjelenése miatt került bajba: az Applikáció-specifikus Integrált Áramkörök, azaz az ASIC-csipek megalkotásával. Az ASIC bányászgépek speciális csipeket tartalmaznak, amelyek kizárólag egyetlen dologra jók, a Bitcoin sha256 hash funkciójának a futtatására. Mivel pedig csak ezt csinálják, a GPU bányászathoz képest ismét nagyságrendet lépett a hatékonyság. A nehézség újból emelkedésnek indult, az ASIC miatt pedig a GPU-bányászat elvesztette a nyereségességét, ahogy a videókártyák miatt ugyanez történt a processzoros bányászattal is. Mostanra oda jutottunk, hogy pár évente megjelenik egy új változat az ASIC gépekből, amely elavulttá teszi a régebbi modelleket, annyival jobb a hatékonysága.

Az első bányászok mindössze centeket költöttek a hasheléshez szükséges elektromosságra. Ahogyan a bitcoin ára emelkedett, egyre több bányász csatlakozott, a hashráta növekedett, és növekedett a nehézség is. Emiatt egyre drágább lett a bányászat. Mára, 2019-ben az árfolyam 8000 dollár környékén jár, az emberek pedig több ezer dollárnyi áramot használnak el egyetlen coin létrehozásához is.

Bányászpoolok

A bányászattal az a fő probléma, hogy véletlenszerű, mint a kockadobálás. Emiatt lehetséges, hogy rengeteg energiát elhasználsz, rengeteg hashelést végzel, de mégsem találsz egyetlen érvényes blokkot sem.

2010-ben ennek a megoldásaként jelent meg egy innováció, az úgynevezett bányászpool, hogy megoldja a problémát, amely során a bányászok energiát használnak el, de nem kapnak jutalmat. A poolok a biztosítótársaságokhoz hasonlóan a kockázatokat osztják meg a résztvevők között.

A bányászok a pool keretein belül végzik a tevékenységüket, így a hálózat szempontjából egyetlen nagy résztvevőnek számítanak. Ha bárki blokkot talál, az érte kapott jutalmat a poolba beadott egyéni hashrátájuk arányában osztják szét. Ezzel a módszerrel a kisebb bányászok is bitcoinhoz juthatnak, még ha összességében nagyon kevés hashrátát is tudnak csak a bányászatra fordítani. A pool üzemeltetője pedig bizonyos százalékot magának is megtart a jutalomból, cserébe az együttműködés koordinálásáért, a pool fenntartásáért.

A poolok valamekkora fokú centralizációt jelentenek, hiszen a felhasználók hajlamosak a nagyobb poolokhoz csatlakozni. Mindenesetre észben kell tartani, hogy a poolok nem birtokolják az általuk kezelt hashrátát, az a felhasználóktól jön. Ők pedig időről időre poolt váltanak, önként.

Történelmi precedens is van erre. 2014-ben a Ghash.io számított a legnagyobb poolnak, és már majdnem elérte a hálózat hashrátájának a felét. A bányászok viszont látták, hogy ezzel túlságosan is nagy a centralizáció kockázata, és önként elkezdtek átpártolni más poolokhoz, hogy helyreálljon az egyensúly.

A valamilyen szinten centralizált poolok ma is jelentős szereplők a hálózaton, de folyamatosan azon dolgoznak a fejlesztők, hogy ezen változtassanak. A bányászat technológiai fejlődése olyan kezdeményezéseket hozott, mint például a BetterHash, amely lehetővé teszi a felhasználók számára a nagyobb kontrollt, és csökkenti a centralizált poolokra való ráutaltságot.